Kalandozások a bűn városában

Megkésve, de azért beszámolok a holland-magyarról...

Remek volt a hangulat, ez volt a hollandok utolsó hazai meccse a vb előtt, ezért gyakorlatilag teltház, 50 ezer ember látogatott ki az Amsterdam Arénába. A meccs délután kettőkor, szikrázó napsütésben kedődött, szóval eléggé családi matiné hangulat volt. A stadionról és az egész környezetről csak szuperlativuszokban tudok beszélni. Érdekes módon a bejutás nagyon gyorsan ment. Különösebb biztonsági készülődés nem volt. Egy beléptető kapu volt, de ott sem tapogattak vagy ilyesmi.

Bencével a holland táborba kellős közepébe, az egyik szögletzászlótól nem messze sikerült jegyet szereznünk. Pontosan velünk szemben, a stadion túloldalán volt egy keskeny magyar szektor. Jó pár kifeszített zászlót láttunk (Kispest, Nyíregyháza stb.)

A meccs előtt a hollandok párás búcsút vettek Van der Sartol, aki többet már nem szerepel a válogatottban. Ezután jöttek a himnuszok, ami után kiderült, hogy mellettünk két székkel egy magyar pasi és egy csaj ül. A közöttünk ülő hollandok készséggel helyet cseréltek velük, így a kezdő sípszót már együtt egymás mellett hallhattuk. Vicces, hogy ugyanabba a sorba szólt a jegyünk...:)

Pár perc után már meg is szereztük a vezetést egy parádés Torghelle-Dzsudzsák villanás után. Bencével extázisban tomboltunk, körülöttünk meg a sok bamba holland csak tátotta a száját. Vicces volt hátranézni, és látni, hogy az egész szektor minket bámul - páran videóra is vették a tomboló magyarokat:P

Az első félidő további részében viszonylag hősiesen tartottuk magunkat, de hamar egyértelművé vált, hogy sok jóra nem számíthatunk. Hátul még csak-csak tudtunk passzolgatni, de a középpályán már 1-2 passznak is nagy dolognak számított. Végülis egy hízelgő 1-1-gyel fordultunk a második félidőre.

A szünetben egy gyors pisire volt idő, aztán folytatódott is a meccs. Bejött Robben, és ettől kezdve minden holland támadás életveszélyes volt. Mi csak enerváltan bóklásztunk a pályán. Kiváncsi vagyok, ki mennyit futott a meccsen...  A cseréken láttam, hogy szeretnének bizonyítani, de ebben a meccsben ennyi volt. A holland támadó szekció nagyon rendben van, gyorsak, mozgékonyak, kreatívak, ennyi... 6-1.

Az ultragáz eredmény ellenére baromi jó élmény volt végre normális, európai szintű stadionban meccset nézni. Szóval még így is megérte!:) Nagyon kiváncsi vagyok mire lesz jó az Oranje a vb-n. Ha a védelmük meg tudja közelíteni a támadósor színvonalát, akkor sokáig juthatnak. Viccből lejátszottam az egész vb-t, és eszerint a legjobb négy között Anglia ellen játszanak majd, és hősies küzdelemben maradnak majd csak alul... Remélem persze nem lesz igazam. Itt már mindenesetre igazi vb-láz, holnap kezdenek a hollandok, naranccsárga a fél város.

Majd elfelejtettem mondani, hogy június 5-én focimeccsre megyünk. Hollandia-Magyarország barátságos az Amsterdam Arénéban!  Kívülről már láttam párszor a stadiont, ideje lesz belülről is szemügyre venni... Nem olcsó mulatság, de már régóta spóroltam erre. Egyébként ez lesz a hollandok utolsó meccse a vb-előtt, szóval valószínűleg vigyázni fognak magukra. Reméljük Torghelle villan majd egyet...

0 óra 58 perc van. Síri csend és nyugalom van a szobában. Túl vagyok egy csodás vacsorán - két kolbászos szendvics és egy jó adag műzli - úgyhogy minden adott egy jóízű alváshoz. Azt talán már fölösleges is megemlítenem, hogy ismét Bencénél lakom, ugyanis Attilának megint vendége érkezett - most nem a barátnője, hanem egy haverja. Per pillanat egyébként Bence sincs itt, mert bement a városba vacsorázni pár "nemzetközi haverral", szóval most az a ritka állapot valósul meg éppen, amikor EGYEDÜL vagyok. Jól esik... Ez a letisztult közeg akár egy szép hosszú és míves bejegyzést eredményezhetne, de be kell valjam, hogy már elég fáradt vagyok, ezért most csak távirati stílusban számolok be az újdonságokról... Lássuk...

1. kezdésnek rögtön egy jó hír: átmentünk a negyed éves vizsgán! Az első vizsgán csúnyán elhasaltunk (nyugi nem csak mi, hanem a csoport jó része), úgyhogy nagy volt a nyomás, de szerencsére sikerült. Írásbeli volt, a hollandok nem szeretnek szóbelivel szaradkodni. A két tárgy neve egyébként: intercultural communication és sport & community development.

2. ha már meglett a vizsga, természetesen megünnepeltük. Szerdán rögbiztünk az Osterparkban (Bence nagy rögbi-buzi, én életemben másodjára játszottam, jó móka, a végén még egy zseniális elfutásom is volt...), ezt követően elmentünk a PMG-be (ez egy student house, ahol sok haverunk lakik), és grilleztünk egy jót. Este 10 után aztán haza jöttünk, és arra lettünk figyelmesek, hogy egy nagy tábortűz ég odakinn, szóval csatlakoztunk a kb 30 fős társasághoz. Csak ültünk és dumáltunk az emberekkel. Jól elvoltunk.

3. másnap, azaz ma pedig megbeszéltük a csoporttársainkkal, hogy jövő héten csinálunk valami közös vacsorát/összeröffenést. A csoportunkról egyébként azt kell tudni, hogy rajtunk kívül mindenki holland. Az elején nem sokat beszéltünk az órákon kívül, mostanra viszont pár emberrel tök jóban lettünk (így jutottunk el Utrechtbe is anno), szóval a maradék egy hónapban remélem sokat leszünk még együtt.

4. jövő héten totális káosz várható. Attilának ismét vendégei lesznek (ezúttal 4!), hozzám pedig Zsófi és egy csoporttársa jön. A felállás az lesz, hogy én lennmaradok Bencével,és itt lesznek a lányok is, az Attila vendégei meg fennt próbálnak elférni. (A Blikktől egyébként többen is érdeklődtek, hogy mi az, hogy jön Zsófi. Ezúton is jelentem, hogy semmi nosztalgiát vagy egyéb ilyesmit nem tervezünk. Megtudom érteni az esetleges otthoni kiváncsiskodást, meg furcsállást, de tényleg szükségtelen, semmi misztika nincs itt. Egyszerűen megbeszéltük anno Zsófival Amszterdamot és vagyunk annyira jóban, hogy ez simán menjen. Mégcsak nem is egyedül jön, szóval szerintem jól meglesznek. Nekem amúgyis lesz dolgom elég, de azért igyekszem megmutatni nekik, ami szerintem jó.)

5. végezetül pedig pár szót a zenéről... Rengeteg új ötletem van, jó részüket még rögzíteni is tudom szerencsére (persze pocsék minőségben, de a lényeg, hogy nem felejtem el). Sőt igazából annyi szösszenet van, hogy kicsit el is veszem bennük... A felső elszakadt E húrt továbbra sem pótoltam, amit holnap talán orvosolok végre. Egyébként tök jó néha, hogyha hiányzik egy húrod, mert így tök máshogy kell megoldanod bizonyos "zenei szituációkat", és így olyan dolgok is előjöhetnek, amik amúgy eszedbe sem jutnának... A dalokról egyébként annyit, hogy szerintem nagyon rendben lesznek, a gond csak annyi, hogy a legtöbb nóta saját magát írja, és nem igen tudok beleszólni a folyamatba... Azaz beleszólhatok, meg néha igenis kell a tudatosság, meg műhely munka meg mittudomén mi, de a legjobb dolgok általában csak spontán "jönnek", szóval szabályozni nem tudom. De ez bonyolult... Mikor hogy... Mindenesetre most leginkább a Reason of the Obscurity című dal köt le, aminek a szövegét már majdnem négy éve a kezembe nyomta egy kedves ismerősöm (nem a Soma!), de eddig nem foglakoztam vele. Most viszont mindenképp akartam egy angol nyelvű anyagot is, ha már úgyis angolul zajlik itt az élet, és eszembe jutott, hogy miért ne csinálnám meg most... Nos a dal olyan forradalmi alkotásnak ígérkezik, hogy jövő héten talán a klipforgatást is megejtjük. Debütálás ősszel várható a jutyubon:D Emellett szinte az összes többi ötlet magyar. A legutóbbi arról szól, hogy minden ember fénymásolat, mert a isten ugyebár a maga hasonlatosságára teremtette az embert. Na jó nem is teljesen erről szól, de valami ilyesmit is bele lehetne magyarázni egyszer... Ha elkészül valaha az életben... A többit inkább meg sem említem, mert félő, hogy elunná magát a nagyérdemű. Ha ezirányú terveimről beszélek, akkor tud dőlni belőlem a szó. Szeretem elhitetni magammal (és másokkal), hogy egyszer lesz ezekből valami.

Már régóta nem írtam, úgyhogy ideje megtörni a csendet... Az előző bejegyzés alatti komment áradat is erre bíztat! (3 komment, ebből egy jómagam:D)

Szóval...Április közepén vendégünk volt. Réka nevű csoporttársunk kijött pár napra nyugati levegőt szívni... Busszal jött, es ha már igy alakult, kihozattam vele apu ősrégi, de felújított klasszikus gitárját. A gitár mellesleg tele volt tömve minden finomsággal, úgyhogy nem kicsit örültem neki... Réka egyébként Attilával lakott, én pedig ismét lementem Bencéhez.

Telt-múlt az idő, lassan elérkeztunk április hónap utolsó napjához: ez nem más, mint a Királynő napja (Queens day). Ilyenkor mindenki talpig narancssárgába kimegy az utcára bulizni. Amszterdam megőrül... Ilyen forgatagot még nem láttam... Akit érdekel az írja be jutyubra, és kedvére nézelődhet... Jómagam elég sok helyen megfordulaltam. Egyedül indultam be a Centralba, amikor egyszer csak azt hallottam, hogy valaki üvölti a nevemet... Nemsokára kiszúrta két ismerősömet, akik integtek egy hajóról, és mondták, hogy menjek már oda. Ezt a hajót direkt cserediákoknak szervezték, nade 40 euroért, szóval engem nem is érdekelt... De azért odamentem a hívószóra, gondoltam köszönök nekik. Aztán kiderült, hogy már több órája megy a hajó, szóval mostmár kb bárki felszállhat ingyen... Hát, abszolút nem terveztem, de felszálltam, ha már így adódott... Nagy poén volt, csak azt nem tudom, hogy a többiek, hogy bírtak 40 eurot fizetni érte... Mindenesetre én nagyon jól jártam. És még az italfogyasztás is ingyen volt...:D Ezután szinte egész délután Tapuwa nevű zimbabwei haverommal mászkáltunk, este pedig egy spontán palacsinta-partyn találtam magam. Jó a holland palacsinta...

Na ennyit áprilisról. Nagyon jó volt! Az időjárásról nem is beszélve... Konstans napsütés 4 hétig... Nagyon elvoltunk kényeztetve.

Ehhez képest a várva-várt május most borongós és hűvös... Nem is nagyon mozdultunk még ki. A hét közepén azért mégis: szerdán egy holland csoporttársunk invitálására Utrechtben töltöttük a napot. Nem is akármilyen napot: a Liberation Dayt. Elmentünk egy szabadtéri koncertre, aztán várost néztünk, söröztünk, pizzáztunk, este meg valami táncikálós partyban találtuk magunkat. A party után, körülbelül hajnali 3-kor jött a slusszpoén: egy bicikliárus tévedt elénk... Bencével egymásra néztünk, aztán pár pillanat múlva már röhögve nyugtáztuk, hogy vettünk egy biciklit és egy csomag sört 10 euroért. Hatalmas üzlet volt... Hozzátenném, hogy így már 6 biciklije van hármunknak... (Ugye alapból volt 3, később spontán vettünk egyet a centrumban potom 12 euroért, aztán Bence vett egyet, amikor a barátnője itt volt, most meg ugye itt az új szerzemény...) Két dolog motivált minket e gyűjtemény beszerzésében: egyrészt voltak/lesznek itt barátok, barátnők, akiknek jó, ha tudunkk adni valami bringát, amivel ingyen tudnak közlekedni, másfelől pedig bízunk benne, hogy a zsákmányokat jóval jobb áron tudjuk majd tovább passzolni. Kicsit illegálisak vagyunk, de remélem senki nem aggódik otthon...

Na de vissza Utrectbe! Szóval Bencével megvettük a buli után a bringát, aztán azzal próbáltuk meg elérni az Amszterdamba tartó, 3.08-as vonatot. Sajnos pont lekéstük... Előttünk csukódott az ajtó... Várhattunk egy órát... Jegyet is vettünk, de kedvezményes jegyet... 4.08-kor a következő vonat érkezésekor azonban kiderült, hogy mi bizony nem vagyunk jogosultak kedvezményre, és a bicaj miatt is kéne plusszban fizetni... Azt mondták a kallerek (akik inkább biztonsági őröknek tűntek...), hogyha gyorsan érvényes jegyeket veszünk, akkor még megvár a vonat... Bence visszarohant tehát újból jegyet váltani, én meg ott áltam a vonat ajtajában, reménykedve, hogy időben visszaér... Elkésett... A vonat szépen elment, én meg ugye nem tehettem sokat...  Persze mondtam, hogy pillanatokon belül jön a haverom a jó jegyekkel, de nem vártak meg... Szóval ezt is buktuk...(Ezidőtájt egyébként 2 fiatal nőt is konkrétan lelöktek a vonatajtóból. Nekik is valami gond volt a jegyükkel, de ők csak azért is fel akartak valahogy jutni... Hát nem jött össze... Én persze tiszta szívből együtt tudtam érezni velük.)

Hajnali 4 múlt tehát, ott álltunk ketten, egy csomag sörrel, meg egy biciklivel... Vártunk még egy órát...Sőt csak felet, mert hirtelen jött egy vonat, fel is szálltunk rögtön, de kiderült, hogy még fél óra mire elindul... Örültünk a melegnek, szóval befészkeltük magunkat a hátsó kocsiba... Mivel végre senki nem gátolt a felszállásban (sehol a kallerek és a securitysek), ezért Bencével úgy határoztunk, hogy ennyi szerencsétlenség után mostmár csak azért sem fizetünk. Szóval visszarohantam és visszaváltottam a jegyeket...(Siker!).. Aztán visszaszáltam a vonatra és vártunk, hogy elinduljon. A jegy miatt nem izgultunk, mert úgy voltunk vele, hogy ha már fenn vagyunk a fedélzeten, akkor út közben úgy sem tudnak mit csinálni, meg egyébként is kimagyarázzuk... Szóval vártunk az indulásig, szundítottunk is egy jót... De 20 perc múlva egy kalauzra ébredtünk... A vonat még mindig nem indult, szóval mondta, hogy vagy lerohan valamelyikünk és vesz egy jegyet, vagy pedig pápá... Szóval Bence ismét visszarohant és végül megvette az normális jegyeket. (Nem voltak olcsók...) Szerencsére ezúttal visszaért időben, úgyhogy hála istennek visszatudtunk szállni... Negyed 6 tájban végre elindultunk HAZA... A többi nem érdekes... Aki tudta követni a történetet, annak gratulálni tudok:) Tanulság: éjszakai holland vonaton sehogy se próbálj bliccelni... (Napközben persze eddig mindig potyára vettük a jegyeket... Ez van.) Utólag azért vicces visszagondolni. Volt egy jó kis kiruccanós napunk, és még egy biciklit is szereztünk...

Ez volt szerdán. Azóta semmi különös nem történt. Jövő szerdán vizsgázunk, úgyhogy tanulás van... (Ja, és ismét Bencével lakom, mert Atinak megint itt a barátnője)

Kicsit elvagyok maradva az ide irkálással. Nem is csoda... Az elmúlt két hét nagyon sűrűre sikeredett. Rengeteg mindent csináltunk. Focik, bulik, grillpartyk, suli, gyakorlat... Természetesen ez nem fontossági sorrend :P

Hosszú lenne mindenre kitérni, úgyhogy most csak egy sztoriba kezdek bele... Van a Marcival egy kedvenc ausztrál gitáros-énekes előadónk, aki elég nagy hatással volt rám. John Butlernek hívják és főleg ilyen funkys, reggae-is és rockos elemeket ötvöz a zenéjében. Már januárban kiszúrtam, hogy lesz Amszterdamban, úgyhogy nagyon megörültem, hogy majd milyen jó lesz... Aztán ahogy megérkeztem ide, szépen kiment a fejemből, hogy gyorsan jegyet kéne venni és március elején már hiába néztem a honlapját, az volt kiírva, hogy SOLD OUT, szóval vertem a fejemet a falba, hogy mi a fenéért nem bírtam előbb cselekedni... Tehát az elmúlt másfél hónapban azzal a szomorú tudattal éltem, hogy ezt jól bebuktam... Egészen április 16-ig... Ez egy nappal a koncert előtt volt... Ücsörögtünk Attilával és Bencével a munkahelyen és valahogy szóbajött a dolog. Aztán beugrott, hogy érdemes lenne megnézni, hátha nem hirdet valaki fölös jegyet a neten... Egy percre rá már találtam is egy francia csávót a hivatalos fórumon, aki 5 jegyet árult a másnapi koncertre:) Szegény srác Guernsey szigetén lakik és a vulkán miatt nem tudott Amszterdamba repülni. Én persze rögtön felhívtam és egy bő 10 perces telefonálás alatt megbeszéltük, hogy elküldi mail-en a két jegyet. (Azért kettőt, mert kettőt akartam - magamnak és Bencének, Attila nem akart annyira jönni) Úgyhogy nemsokára már meg is volt a két jegy, másnap reggel szépen kinyomtattam, esete pedig elmentünk Bencével a koncertre. Alig bírtuk felfogni, hogy ekkora büdös mázlink volt... A koncertről meg nehéz bármit is írni... Ezt látni és hallani kell. Parádés volt... Erről is van jó pár videó már jutyubon, úgyhogy bevágok egyet-kettőt.

A francia srácnak meg óriási hála... Nagyon jó fej volt, mert úgy küldte el a jegyeket, hogy én még nem fizettem ki neki az árát. Ritka a manapság az ilyen bizalom.

A húsvétból sajnos nem sokat érzékeltem itt. Na jó, azt láttam, hogy sok volt a csokitojás a boltban, de semmi egyéb... Attila ezidőtájt egyébként hazament Magyarországra, szóval kiélveztem, hogy végre ágyon alhattam. Meg egyébként is jól jött már egy kis egyedüllét. Közben Bence barátnője is itt volt, szóval végképp volt időm önállósodni:) Így mentem el a főtérre egy kis párnacsatára. Az alábbi 2 videót nem én csináltam, de ha már fenn van egy csomó a jutyúbon, akkor gondoltam beszúrom.

Sőt, ezen itt lent még láthattok is egy pillanatra (0.18-nál barna kabátban... ). Itt már nagyjából vége volt a mókának.

Halihó!

Bolondok napja van, de semmi jó poén nem jut eszembe, úgyhogy maradok a szokásos szimpla helyzetjelentésnél...

Kezdjük a rossz dolgokkal... Életemben nem vesztettem még el annyi dolgot, mint itt 2 és fél hónap alatt. Kezdődött azzal, hogy Attila és én kölcsönkértük Bence biciklizárját. Egy csatorna mellett parkoltunk és olyan ügyesek voltunk, hogy belepottyantottuk a vízbe a zárat. Pontosabban nem a lakatot, hanem csak egy kampóját, de az enélkül használhatatlan. Ez mondjuk már elég rég volt (tán említettem is már). Azóta egyéb dolgok is történtek... Egy laza délutáni tengózás után valószínűleg a "tengópályán" hagytam a kesztyűmet. Mondjuk már elég viharvert volt, meg az idő is tavasziasra fordult, szóval nem olyan nagy veszteség. De azért mégis voltam olyan hülye, hogy egy váratlanul hűvös reggelen(?) elkérjem Bencétől a sajátját. Természetesen valahogy az is elveszett. Na jó csak a fele... Szegény Bencétől több dolgot szerintem nem kérek kölcsön... Szerencsére pótolható veszteségeket okoztam. (A lakat vízbeejétése pedig azért nem csak rajtam múlt:P )

A legrosszabb viszont sajnos csak ezután jött... Sikerült a szemüvegemet is elhagynom valahogy, bár hogy pontosan hogyan, azt azóta sem tudom biztosan. Na ettől kikészültem... Ez pótolhatatlan veszteség... Egy esti összeröffenésre mentem el biciklivel és valószínűleg hazafele úton kiesett a kabátzsebemből. Amikor észrevettem, hogy nincs a zsebemben, egyből észbekaptam, hogy "te jó isten pár perce hallottam is valami koppanást magam alatt, lehet, hogy akkor esett ki?". Szóval gyorsan visszatekertem arra az útszakaszra, ahol szerintem kiesehetett, de hiába kerestem majd fél órát, nem találtam...  Másnap még abban reménykedtem, hogy nem bringázás közben hagytam el, hanem azon a helyen, ahol aznap este voltam, de onnan egyelőre semmi jelzés nem jött. Szóval erről ennyit... A szemüveg hiányát nem fogom különösebben megsínyleni, eddig sem hordtam túl sokat (csak suliban kb), az sokkal inkább zavar, hogy kidobtam x ezer forintot az ablakon...

Ja és még egy bónusz sztori: egy hete még egy defektet is kaptam. Természetesen zuhogó esőben, a város közepén... Szerencsére a srácokkal együtt voltam benn, szóval Bence csomagtartóján haza tudtam jönni.

Na ilyen időket élek most... Azért remélem olyan nagyon nem sajnáltok... Pár jó dolog is történt:) Attila (szobatársam) hétfőn hazarepült másfél hétre, Bencének pedig itt a barátnője, szóval kicsit magamra maradtam, de egy cseppet sem bánom. Sőt... Kifejezetten hiányzott már egy kis egyedüllét. Jól kijövünk Atival, de kellett pár kompromisszumot kötnünk, Szóval most örülök, hogy teljesen a magam ura vagyok. Egy óriási takarítással és szellőztetéssel kezdtem a hetet. Pár dolgot pedig átrendeztem. A szoba közepéről az egyik ablakhoz toltam pl az asztalt, úgyhogy olyan mintha sokkal nagyobb lenne a hely. És persze a matrac helyett ágyon alszom végre. Jajjj de jó istenem...

Hétvégén Bencével és a barátnőjével elnéztünk a Van Gogh múzeumba. Amilyen gagyin néz ki kívülről, olyan jó belül! A hét további részét is igyekszem kreatívan eltölteni. Jövő szerdán és csütörtökön pedig 2 vizsga vár ránk. Nem izgulok különösebben. Majd elfelejtettem, hogy a gyakorlatunk is megkezdődött egy ideje.  Nagyon dióhéjban: 2 boksz-projektet kéne kivinni Magyarországra. Az egyik a fiataloknak szól ("bokszoljá', legyél egészséges") a másik pedig az idősebb és tehetősebb rétegnek ("white collar boxing"). Nyugaton most az a trend, hogy az értelmiségi emberkék, businessman-ok stb meló után lemennek bokszolni egy jót "just for fun"... (Ez azért kezd népszerű lenni, mert 34 éves kor felett, nincs amatőr boksz) Egyelőre ennyi ízelítőd adok a dologból... Érdekes, bár nem túl jézusi:P Meg elég sok homályos folt van még az egésszel kapcsolatban. Nemsokára írok majd bővebben, hogy mi a fene ez egyáltalán és mit takar az, ha valaki külföldi diákként "gyakorlaton" van egy holland cégnél. Egyelőre vegyes érzéseink vannak.

No mára annyit. Kellemes húsvétot mindenkinek! A magam módján én is megpróbálok ünnepelni majd valahogy! Jövő héten pedig mindenki kattanjon rá a blogra, mert audiovizuális és multimédiás meglepetésekkel igyekszem mégközelebb vinni hozzátok a bűnös várost:P

Vadonatúj rovatunkban megpróbálok felvillantani pár megdöbbentő igazságot a holland nép sajátosságairól, habitusáról, világhoz való viszonyáról. Persze szűk két hónapos ittlétem nyilván nem elegendő egy komplex kép felvázolására, de pár dolgot azért már leszűrtem. Lássuk csak...

csomagolás: ezek a szerencsétlenek mindent becsomagolnak. Az rendben van, hogy a müzlit zacsiban adják, de hogy kenyeret nem láttam még csomagolás nélkül, az tuti. Ugyanez vonatkozik a gyümölcsök, zöldségek és egyéb élelmiszerek jó részére. A legviccesebb a nagy chips-es zacsi, amiben van még további 5 kisebb chips-es zacsi.

direktek: ezt maguk a hollandok is elismerik. Azaz nem nagyon köntörfalaznak, hanem ami a szívükön, az a szájukon.

perverzek: szexuálisan túlfűtött népség az biztos. Mindezt kombinálják az előző pontban említett "közvetlenséggel", így néha egész érdekes szituációk alakulnak ki. Múlt héten történt, hogy az egyik hölgy csoporttársam (akivel addig egy szót nem váltottam), megkérdezte, hogy milyenek találom a holland emberkéket. Elmondtam a véleményem, mire a válasz: " Voltál már egy ágyban holland csajjal? "

"csináljuk"-mentalitás: a hollandok elég vállalkozó-természetűek. Ha feladat van, akkor nem tökölnek, nem szöszmötölnek, hanem csinálják és kész. Mindez elég pozitív világlátással párosul, szóval "impossible is nothing".

építkeznek: ha szerelni, építeni kell, akkor sem sokat tétlenkednek. Tele van a város építkezéssel, de nagy gondot nem okoz. Egyrészt, mert nagyon jól szervezik, másrészt pedig mert piszok gyorsan csinálják.

nem értik a térképet: persze ez sem igaz mindenkire, de ha nem sarkítanék, akkor elég unalmas lenne az egész. Szóval volt pár vicces eset. A legjobb, amikor a mentor-tanárunk (Anjo) megpróbálta lerajzolni, hogy merre járt Magyarországon... Bár az se volt semmi, amikor Jorieke (csoporttárs-mentor) nem tudta megmutatni a térképemen, hogy hol lakik. Azért szeretjük őket:P

folyt.köv - már ha lesz ihlet

Üdvözlöm a nemlétező olvasótábort!:P

Ma nyugodt laptopozással ünnepeltem a 48-at. Percről-percre követtem az otthoni eseményeket, végignéztem az összes gagyi indexes és origo-s videót stb. Ezenkívül csináltam egy parádés omlettet ebédre (kenyér, sonka és kolbász is volt benne). Még mielőtt bárki elkezdene cikizni, hogy nem is tudok mást főzni meg kell említenem, hogy múlt héten Attila és én egy nem akármilyen vacsorát ütöttünk össze. Grillcsirke és sültkrumpli volt a menü. Az én vezetésemmel történt a csirke és a krumplisütés, de Attila érdemeit sem akarok csökkenteni, hiszen rendkívül magas színvonal pucolta a krumplit illetve remek érzékkel tolmácsolta rokonai vigyázó szavait a főzést illetően.

Egyébként 3 napot ismét Bencénél töltök, ugyanis Attila barátnője ismét itt van látogatóban. Szerencsére gond nélkül megy az ingázás.

A hétvége legnagyobb történése Caitlin szülinapja volt. Ő egy New Jersey-i "történész" csaj, akivel közös csoportban voltam a "gólyatáborban", szóval kezdettől fogva jóban vagyunk. Szombaton pedig átmentünk Bencével megünnepelni, hogy 21 éves lett. Semmi extra nem volt, de jól elvoltunk. Rajtunk kívül kb 20-25 amerikai volt és elvétve egy-két holland. Az amerikaiakról egyébként alapvetően elmondható, hogy falkákba tömörülnek, együtt lógnak ha tehetik. Ennek ellenére nyitottak, úgyhogy többükkel is jóban vagyunk. Persze sok a "tipikus" üresfejű amerikai, akik tényleg olyanok mintha a valamelyik tv-sorozatból pattantak volna ki, de a sztereotípiák ellenére vannak igenis értékes emberkék. Ilyen például Lindy is.  Ő volt az egyetlen, aki komolyabb érdeklődést mutatott grandiózus zenei elképzeléseim irányába.:D  Szóval majd lehet, hogy besegít pár angol szövegbe is:P Sőt, most hallottam, hogy holnap megy egy kiállításra, úgyhogy lehet, hogy csatlakozom. Ma kicsit magamba néztem, és rákellett jönnöm, hogy a magas-kultúrát nagy ívben kerültem másfélhónapos ittlétem alatt. Persze ez nagyrészt az anyagi korlátokkal magyarázható, de azért az mégiscsak ciki, hogy semmit nem nézek meg a "múzeumok városában". Úgyhogy holnap veszek egy 22 euros museum cardot, ami ugyan nem olcsó, de cserébe egy csomó múzeumba ingyenes a belépő. Szóval ez a terv.

ui: majd elfelejtettem, hogy vettünk egy labdát hárman (Bence mondjuk nem fizetett, remélem olvassa:P), úgyhogy mostantól bármikor kimehetünk focizgatni a parka. A testkultúrát is építjük tehát:)

Kitört a tavasz... A legutóbbi 6 napból 5-ször gyönyörű idő volt és csak egyszer esett. Igaz az éppen tegnap volt. Borzalmas idő volt. Jól szét is áztunk Bencével amíg eljutottunk az egyetem által szervezett welcome dinner-re. Attila otthon maradt, mert létfontosságú online-amőba meccse volt, szóval ketten indultunk el szakadó esőben biciklizni egy kicsit... Kis késéssel, este 6 után valamivel meg is érkeztünk. Kb 20 fős társaság volt, néhány tanár, illetve mi, nemzetközi diákok, akik a Hogeschool van Amsterdam "Sport and Nutrition" karára járnak.

Rajtunk kívül még egy "dán" (alapból kínainak néznéd) srác volt, a többi tizenvalahány emberke mind leányzó volt. Mi utolsó érkezőkként az asztal végén foglaltunk helyet éppen a dán srác, illetve egyik koordináló tanárnőnk, Anjo Venstra között. Anjo-ról azt kell tudni, hogy egy lassan 50 közeli sportos hölgy és volt már vele pár meeting-ünk, amelyek során megkérdezte, hogy mire van szükségünk, minden rendben van-e stb. Kezdetben eléggé rettegtünk tőle, mert olyan látványosan méregetett minden találkozón, hogy azt rossz volt nézni... Hamar elkönyveltük, hogy biztos valami nagy testbeszéd ismerő, meg valami spirituálitást is láttunk a szemeiben... Szóval volt pár fura gondolatunk róla, de a tegnap esti vacsora annyira jófej volt, hogy egészen a szívünkhöz nőtt...:P

Az egész vacsorát az egyetem állta, úgyhogy a három fogás mellett az italt és korlátlan fogyaszthattuk. Sokan éltek ezzel a lehetőséggel, így 8-9 körülre már egészen oldott volt a hangulat. Anjo az első söröcskéje után csatlakozott Bencéhez egy-két pohár fehérbor erejéig. Nemsokára a főszakács is megjelent egy harmónikával és kezdetét vette a dalolgatás... Még szövegkönyvet is kaptunk. A holland szövegeket azért nem könnyű kantálni... Szerencsére volt egy angol nyelvű is...(ezt a nótát ki is nevezem ezennel a hét dalának)

Főételként egyébként csirkét vagy halat lehetett választani, a desszert meg valami fagyi-szerű dolog volt. Kajálás alatt jól elbeszélgettünk Anjo-val, főleg a gyakorlatunkat érintő kérdésekről. Adott pár jó ötletet és tanácsot (a témáról bővebben a következő post-ban:P) Az estét egy capucinóval zártuk aztán jöttünk is. Bencével elégedetten konstatáltuk, hogy talán mégis megérte szétázni a vacsorába menet, mert ilyen jót nagyon régen nem ettünk...

Kicsit elmerültem a blog-szerkesztés rejtelmeiben és már olyan ügyes vagyok, hogy videót is tudok beszúrni. Ezt a dalt hallgattam ma reggel, mialatt Bence a dolgát végezte a fürdőben. Katarktikus örömöket szereztem neki ezzel, úgyhogy innen a blogról sem hiányozhat a hét dala, a "The Call" :P

Bizony egy hónapja itt vagyok! Ennek örömére egy nem mindennapi összeállítással jelentkezem. Végig megyek az abc-betűin, és minden betűhöz írok valamit, ami elsőre eszembe jut az adott betűről. Egy ilyen már csak azért is jó, mert fény derült rá, hogy nem tudom, hogy hol is van a t-betű az abc-ben....

A, mint Albert Heijn : ez annak a csodás holland árúház láncnak a neve, ahol általában vásárolunk. Kb 2 percre van a szállásunktól, szóval bármikor kiugorhatunk. Az árak eléggé rendben vannak, de kell egy kis idő, amíg az ember kitapasztalja, hogy mit érdemes tényleg megvenni.  Pár érdekesség: 800 gramm kenyér 0,49 euro (132 HUF!), a Pilsener sör szintén ennyi, kamu-nutella kicsit kb 1,30 euro, de néha belefér:P... Müzlit 1 euro körül már lehet találni.

Egyébként Berci bátyám tanácsára megnéztem az Aldit is, de tulajdonképpen nem olcsóbb. Jó pár termék lehet, hogy igen, de nem számottevő a differencia:P Mindenesetre a közeljövőben egyéb boltokat is igyekszem felfedezni. A piacokról is csupa jöt hallottunk. (Egyet már tudunk is, hogy hol van:D)

B, mint Bicikli : bizony van már biciklim is. Egy megbízható fehér paripa. Végsegessége nem az igazi, de azért lehet vele száguldani rendesen. Aki még soha nem járt Amszterdamban, annak először általában leesik az álla a sok bringától. Persze itt menni is lehet vele, nem úgy mint otthon. Mindenütt bicikliutak, tárolók stb. Az első napokban nagyon utáltam, amikor rámcsengetett a sok holland, hogy menjek már le a bicikliútról... Most már én is ezt csinálom:P (Egyébként állítólag Hollandiában több a bicikli, mint az ember.)

C, mint Containers : így hívják a "dobozházak" együttesét ahol lakunk, szóval ez az otthonunk. Fura becenév, de szeretjük:P A mi blokkunk egy ledózerolt grundra néz, ahol egyébként van pár valódi konténer is, nomeg a nagy semmi. Nem olyan vészes látvány.

D, mint Dutch Borrel : erről már meséltem, minden kedden egy kis international-party. Ha máskor éppen nem is, de itt mindig összefutunk egy csomó külföldi haverral.

E, mint Egyetem : a suli nem okozz nagy stresszt egyelőre, erről majd írok bővebben.

F, mit Football : remélhetőleg sokat focizunk majd. Az Oosterparkban minden szombaton van lehetőség. Sajna beton pálya, de legalább valami. Ha minden jól megy a suliban is nyomhatjuk majd... De ez még függőben.

G, mint Gitár : volt egy 60 euros gitárajánlatom, de végül rájöttem, hogy előbb a bicikli aztán a luxuscikkek... Van egy franica haverom mindenesetre, akihez majd néha átmegyek pötyögni. Egyelőre ez a helyzet. A dalszövegek már íródnak... Szóval fejben már készül a rock n roll revolution.

H, mint Hajléktalan : még az introduction days alatt történt, hogy majd egy hetes amszterdami tartózkodás után "végre" megláttam az első csöveseket.(Ideje is volt, mert túl tökéletesnek tűnt akkoriban minden) Épp a belvárosban mászkáltam a csoportommal, amikor magyar szavak ütötték meg a fülemet... Egyből megálltam, körülnéztem és észrevettem 3 jó madarat egy pad körül csoportosulni. Odaköszöntem nekik, kiderült, hogy magyarok és itt tengetik a mindennapjaikat... Ami a durva volt, hogy a legidősebb sem volt sokkal több 40-nél, a másik kettő meg alig múlhatott 30... Azt mondták, Amszterdamban jobb csövesnek lenni, mint Pesten. Hát, ennyi... Fura alakokat, meg kétes kilétú utcazenészeket láttam már jó párat, de ilyen "igazi", fogatlan homelesseket, mint ők, azóta sem láttam... (Könnyen lehet, hogy összefutunk még.)

I, mint ISN : azaz International Student Network. Ez a diákokból álló csapat szervezi nekünk a programokat a félév során. Jófejek.

J, mint Jorieke : dárga mentorunkkal már csak hetente egyszer találkozunk a suliban. Már nem szorulunk istápolásra:)

K, mint Környezetvédelem : a hollandok eléggé élen járnak a környezetvédelemben az utóbbi időben. Azért van is mit törleszteniük... Egyre több intézkedéset vezetnek be ennek érdekében. A szelektív hulladékgyűjtés úgy tűnik sokkal jobban megy, mint otthon.

L, mint Leidesplein : ez az egyik legjobb tér a városban. Közel van mindenhez.

M, mint Melkweg : ez talán a leghíresebb amszterdami koncertterem. A holland PECSA:) Én még nem voltam benn, de április 17-én lehet, hogy tiszteletemet teszem (John Butler koncert).

N, mint Népsűrűség : Hollandia a világ egyik, ha nem a legsűrűbben lakott országa. (Eltérő infók vannak erről, de hogy a top5-ben van az tuti) Szerencsére annyira nem érzem, hogy nyomorgnánk itt. Pedig Amszterdam nem egy túl nagy város.

O, mint OV-chip kart : a tömegközlekedés nem semmi. A buszok és a villamosok kifogástalanok és a metro is eléggé rendben van. Az OV-kart pedig nem más, mint egy chip-kártya, ami nélkül nem tudsz felszállni sehova. A metron beléptető kapu van. A buszon pedig az első ajtónál kell becsekkolni. Szóval bliccelni itt tényleg nagyon nehezen lehet. Nagyon hasznos a bicikli, mert nélküle folyton pénzt kell töltened a kártyádra, hogy tudjál utazni... (Az éjszakai busz a legrosszab: 3,5 euro...)

P, mint party : egy hónap után nyugodtan kijelenthető, hogy kevés ember jött ide tanulás céljából:D Szerencsére mi egész nap a könyvtárban tanulunk.

Q, mint Queen's Day : csak most látom, hogy ilyen is lesz áprilisban. https://www.youtube.com/watch?v=7r_VZIGn6jc

R, mint Red Light District : a híres-neves Vörös Lámpás Negyed. Erről már írtam régebben. Érdekesség, hogy azóta nem is jártunk arra. Szóval jófiúk vagyunk:P

S, mint Stroopwafels : holland specialitás, "mézes-tallér". Ez valami parádé... Függők lettünk. Már hetek óta azon gondolkodom, hogy tudnánk beszerezni olcsón nagy tételben...

T, mint torokgyik : napok óta fáj a torkom. Itt az ideje meggyógyulni...

U, mint unalom : ide semmi nem jutott eszembe. Sajnos a szállásunkon nincs túl nagy közösségi élet, szóval ha itt vagyunk jobb híján döglünk, laptopozunk, olvasgatunk, meccset nézünk, én próbálok angolozni stb... Szóval amikor csak lehet igyekszem kimozdulni, mert a szoba nem a legmozgalmasasbb hely.

V, mint Víz : az ország területének jó része tengerszint alatti magasságú, úgyhogy küzdenek rendesen a vízzel. Amszterdamban persze csak a pozitívumokat érezzük. Romantikus csatornák, tavak, tök jó kikötő mögöttünk stb. Hiába, Észak-Velencéje...

W, mint Westerpark : nagyon jó kis parkok vannak itt... Ez van hozzánk a legközelebb, csak pár perc. Szép:)

X, mint... na jó ezen most nem fogok gondolkodni:D A frappáns ötleteket a kommentekbe várom...

Y, mint YBBP : ennél a cégnél fogunk dolgozni március elejétől. Múlt héten megvolt az "állásinterjú" Ronald-dal, a főnökkel. 40 körüli elég befolyásos menedzser csávó. Egy projektet fogunk kapni, amit nyárig meg kell csinálnunk. Még nem tudjuk pontosan mit. Több lehetőség is van: futóversenyek, Tour de France-on valami, egy nigériai-holland bokszoló menedzselése a címmeccséig... Ilyesmik... Kemény lesz. Eddig lazultunk, most jön a java... aki nagyon érdeklődik: http://www.ybbp.nl/

Z, mint Zeeman Hester :  igazából Hester Zeemannak hívják, de én most magyarítom egy kicsit. Szóval ő a helyi contact-person. Ő intézi az ügyeinket stb. Jövő hétre szervez egy vacsorát nekünk pár kollégájával, hogy kicsit jobban megismerjen minket. Nem rossz ötlet, mert ha bemegyünk az international office-ba, akkor tényleg csak a fontos infókról van szó. Szóval én várom a vacsit. Reméljük fizetik az egészet:P

Az eddigi fáziskésésemet folytatva ismét egy kicsit régebbi eseményt elevítenék fel. A január 28. és 30. között lezajlott introduction days ugyanis megérdemli, hogy szóljak pár szót róla.

Szóval 27-ei szállásfoglalásunk után másnap reggel izgatottan készülődtünk az Universitat van Amsterdam aulájába, ahol érkezésünkkor már vaskos kis tömeg próbálta kitalálni, hogy mi a teendő. Kis lézengés és sorban állás után végülis becsekkoltunk, kaptunk csini rózsazsín karkötőt, meg egy táskát tele térképekkel, tippekkel, infókkal aztán tovább indultunk egy mégnagyobb terembe, ahol meg kellett találni a csapatainkat. A neten ugyanis amikor regisztráltunk erre a gólyatábor-szerű dologra, akkor kaptunk egy sorszámot, így én már előre tudtam, hogy a 12-es táblát szorongató csoportvezetőt kell keresnem. Attila és Bence hamar megtalálta a sajátjait, és pár perc töketlenkedés után is ráleltem a csapatomra. Szépen sorban kezetnyújtottam mindenkinek és méregettem az embereket. Vigyori dán srác, kicsit rusnya de közvetlen amerikai csaj, kőbunkó manchesteri "matróz, törpe francia, izgága lengyel kolléga és még folytathatnám a sort... Voltunk vagy 15-en. Majdnem egy óráig várakoztunk az esetleges újabb csapattársainkra aztán végre elindultunk és a többi csapattal karöltve egy másik közösségi helyen kötöttünk kis. Itt kaptunk ingyenkaját, és pár hasznos cuccot (lehetett pl biciklit venni, diákigazolvány-szerűséget kapni stb). Ekkor egyébként már több százan voltunk, hiszen volt vagy 25 csapat és mindegyikben volt legalább 15 ember.  A világ minden tájáról érkeztek diákok. Én azt hittem, hogy túlsúlyban lesznek az európaiak, de hamar kiderült, hogy rohadt sok az amerikai, ausztrál, húzott szemű stb. Európából az angolok, franciák és a spanyolok vannak a legtöbben. Na de vissza a lényeghez: kajálás és ismerkédés után elindultak a tényleges programok. Ezekről inkább távirati stílusban számolok be, mert túl hosszúra nyúlna különben ez a post... Szóval:

Első nap

13.15-15.00: intercultural workshop - ez nagyon jó volt. Kb 50-en voltunk, az én csoportom két-három másikkal volt összevonva, szóval még több emberrel ismerkedhettem össze. (Eközben Attila és Bence ugyanezen a programon volt csak a saját csapatukkal.) Ez a workshop nagyjából vicces játékokat takart. Egy jó fej holland srác vezette az egészet. A végén 5-6 kiscsoportokra bomlottunk és pár témát meg kellett beszélni. Nagyon jó volt, de tényleg! Az egész mondanivalója nagyjából annyi volt, hogy milyenenek a holland emberek, illetve, hogy külföldi diákként legyünk toleránsak és nyitottak a egymás felé, mert más gondolunk arról, hogy mit szabad...

15.30-17.30: Official Welcome - az egyetemi aulában tartott hivatalos köszöntő tökéletes példája annak, hogy a hollandok hogy tudnak egy alapból halál unalmasnak tartott dologból is valami szórakoztatót csinálni. Az összes prezentáció érdekes volt, ami leginkább annak volt köszönhető, hogy nem féltek egy kis humort csempészni beléjük. A helyi rendőrkapitány még azt is megmutatta, hogy mik a zsebtolvajok legalapvetőbb trükkjei, szóval nagyon fel vagyunk vértezve.

17.30-18.15: sight seeing walking tour (amsterdam by night) - a workshop után tettünk egy jó nagy sétát Amszterdam centruma körül... Mivel mi már 5 napja itt voltunk, nagy meglepetés nem ért, de volt akinek ez volt az első komolyabb mászkálása a városban.

18.15-21.00: dinner - a séta végállomása egy tágas, felújított hangárhoz hasonló party-hely volt. Itt kaptunk vacsorát, sört és kellemes zenét. Ez a hely nagyon bejött, azt hittem elsőre, hogy az "esti party" is itt lesz, de este 9 körül eljöttünk innen és a Café Heffer felé vettük az írányt...(útitársaim Nicole, a 32 éves chichagoi fekete raszta hölgy, André, a kicsit langyos afroamerikai és Helen, a szingapúri húzottszemű lány voltak. Jól elvoltunk.)

22.00-01.00 Dutch Borrel - Megérkeztünk a borrelre. A hollandok így hívják a szolid bulizást. A borrel szó pontos jelentése egyébként "itóka". Ez pontosan körülírja ezt az estét is. Kis terem, rohadt sok ember, nem túl hangos zene... Mindenki sörözik, beszélget, kigyózik a tömegben, leülni csak páran tudnak a sarokban. Szóval a beülős és a táncolós helyek között félúton van a Dutch Borrel:) Mint később kiderült, minden héten kedden van ilyen, úgyhogy ha csak tudok majd lenézek 1-2 sörre. Ez a bulizásnak pont az a fajtája, amit hosszú távon is elviselek. Ami még jópofa, hogy 1-kor "villany fel" és véget ér az egész. Nem is baj. Szerda reggelente ugyanis fél 9-kor kezdünk a suliban...

Második nap:

13.00-14.00: Boattrip - másnap hajókáztunk. Rajtunk kívül még 4 csapat volt a mi hajónkon, szóval megint voltak új arcok. Sajnos az időjárás nem volt kegyes hozzánk, úgyhogy hiába volt nagyon menő átlátszó üvegtetőnk-ablakunk, az esőcseppek erősen korlátozták a kilátást. Így sem volt rossz, de szebb időben azért más lett volna...

Ezután a goup 12, azaz mi, beültünk egy hangulatos teázóba. Itt azért megemlíteném, hogy már csak a kemény magról van szó. A csapat jórésze már első nap lemorzsolódott és másokkal lógott, én viszont a fix programok közti időben is inkább a csoporttársaimmal maradtam. Szóval a kemény mag: Elco (holland srác, ő az egyik csoportvezető), Femke (holland csajszi, a másik vezetőnk), Mikkel (a vigyori dán srác), Francois (a törpe francia), Caitlin (amerikai hölgy), Magalí (barcelonai lány) és még pár nevet említhetnék, akik néha még velünk tartottak. Szóval beültünk és olyan jól elvoltunk, hogy az Amsterdami Historical Museum-ba nem is mentünk el. Én mondjuk mentem volna, de egyedül nem volt kedvem lelépni, szóval maradtunk picit, majd 4 előtt valamivel elindultunk a következő fix programra, a Dutch Movie-ra.

16.30-18.00 Dutch Movie - a szervezők fontosnak tartották, hogy ismerjük meg a nagysikerű holland filmipar egy becses alkotását... Egy színházterem szerű moziban voltunk, vagy 200-an lehettünk, a 25 csoportnak két turnusban vetítettek le a tömeggyomor elkerülése végett. A filmről: egy holland politkusról szólt, nagyjából felét sikerült felfognom a filmnek. Francois barátom szerintem még kevesebbet értett belőle... 20 perc után ülve elaludt :D

A film után a csoportom kemény magjával, plusz pár hozzánk csapódott emberkével elmentünk pizzázni egyet, majd egy másik helyre meginni egy sört. Erről csak annyit, hogy érdemes óvatósnak lenni, ha nyugat-európaiakkal (sőt, amerikaiakkal!) lógunk. Kicsit vastagabb a pénztárcájuk... Szerencsére mindig ura voltam a helyzetnek...

21.00 Karaoke - este karaokeztunk egy jót. Tele volt a hely, jó volt a hangulat. Minden csapat elénekelt egy dalt közösen. Mi az Oasis-től a Wonderwall-t énekeltük, kész szerencse, hogy ismertem. Szóval megmutattam a magyar virtust:P Utánunk (vagy előttünk?) Bence csapata énekelt valamit. Bence is a vállára vette csapatát:P Szóval ügyesek voltunk. Attilára nem emlékszem, hogy énekelt volna. Egy idő után egyébként elszabadult a pokol és boldog-boldogtalan felment a "színpadra" üvölteni... Összességében nagyon jól sült el a dolog.

Harmadik nap:

11.00 - 16.00: Sportday and lunch - fociztunk egy jót az egyetem sportcentrumában.ál...(Sok egyebet is csinálhattunk volna, de én maradtam  a focinál...) A pályán összeismerkedtünk pár jófej emberrel, úgyhogy jó esély van heti egy focira. Egy cseh srác csinált egy facebook group-ot erre a célra, szóval majd összejárunk. És ha minden jól megy a mi sulinkban is lesz lehetőség sok mindenre. yeah

22.00-04.00: Final party - foci utáni regenerálódás után elmentünk az introduction days záró partijára. Napszemüveget kellett vinni, úgyhogy felöltöttem parádés kék szemcsimet... A buli nem volt nagy durranás, de nem unatkoztam. Jobbára a kanapén ültem és beszélgettem. Az amerikaiat kikérdeztem Obamáról meg ilyenek. Eddig akivel beszéltem mind rá szavazott, szóval szeretik a Barackot. A Béke Nobe-díjat azért szerencsére van aki túlzásnak tartja:) A party vége felé egy portugál sráccal is szépen eldiskuráltam, de nemsokára kiderült, hogy kicsit langyos, úgyhogy menekültem...:D  Alvaróval (merthogy így hívják portugál cimboránkat) azóta többször is találkoztam erasmus-os partykon, de szerencsre nem vészes. Amszterdamban egyébként nem nehéz buzikkal összefutni.

Nah, ez volt a rövid kivonata az introduction days-nek... Összefoglalva ez a 3 napos "gólyatábor" nagyon meg volt komponálva.  Nem tudom otthon van-e ilyen, de kéne, hogy legyen mert nem csak a város, hanem a többi sorstárs megismerésére is jó alkalom egy ilyen programsorozat. Nekünk nagyon tetszett. Ráadásul ingyen volt...:P

Szóval 27-én beköltöztünk a 72-es szobába. Körülbelül annyit kell tudni róla, hogy tokkal-vonóval 25 négyzetméter. Van egy takaros kis fürdőszobánk is. Egyelőre annyi probléma van vele, hogy a zuhanyrózsát nem lehet rendes rögzíteni, szóval tusolni egyelőre csak fél kézzel lehet. De amint egy csavarhúzóhoz jutok tüstént orvoslom a problémát. Ja és van egy még nagyobb negatívum: a melegvíz kb 4 perc után menetrendszerűen elfogy. Ezzel valószínűleg nem fogunk tudni mit kezdeni, de végülis nem is akkor tragédia.

A fürdőszobát leszámítva nagyjából minden rendben. Van egy „minikonyha”, ami egy mikrót, egy mosogatót, két főzőlapot, egy hűtőt és egy konyhaszekrényt tartalmaz. Két lépésre a „konyhától” a társasági élet középpontja, egy szép takaros asztal, kicsit odébb pedig az ágy, amin Attila alszik… Én egyelőre két székhuzatot raktam a földre és azon alszom már másfél hete… Meglepően jól bírom, de azért kéne már egy matrac…

Kis fáziskéséssel, de végre nekilátok az első „postnak”, amely az első négy nap eseményeit hivatott összefoglalni.

23.-án indultunk Ferihegyről. Három sportszervezős jómadár: Bence, Attila és jómagam. Életem első repülőútja volt, úgyhogy enyhén szólva szorongtam…  A felszállásnál majd leállt a szívem, de a felhők felett már egész jól éreztem magam. Aztán Amszterdam felé közeledve a csodás napos idő egyre borongosabbá változott… Végül körülbelül 2 óra utazás után sikerrel landoltunk a Schipol repülőtéren. Kicsekkolás után már észre is vettük Jorieke-t, a mentorunkat(„student buddy”), aki a masszív szőke holland lányok tökéletes prototípusa… Mindemellett nagyon kedves és segítőkész, szóval nem panaszkodhattunk. El is mentünk a lakására, ahol leraktuk súlyos bőröndjeinket, pihentünk egy kicsit, majd nekiláttuk szállást keresni, ugyanis 27-ig várnunk kellett a végleges szállásunk birtokbavételére. Szerencsére hamar rátaláltunk a Sphinx Hotel-re, amely viszonylag barátságos árai és szimpatikus kínai recepciós hölgye miatt egész meggyőző volt, úgyhogy pár perc tanácskozás után megegyeztünk a srácokkal: itt töltjük a következő 4 esténket…

Így is lett. A következő 4 napban tehát a Sphinxről kiindulva nekiláttunk feltérképezni Amszterdamot. Jorieke a kezdeti bábáskodás után elég gyorsan magunkra hagyott, de ez cseppett sem bántuk, egyrészt mert nem is vártuk el, hogy egész nap járja velünk a várost, másrészt pedig így kicsit önállóban mozoghattunk. Már amennyire önállóan lehet mozogni Bence barátunk társaságában, aki human GPS-módjára mindig eltalálta, hogy merre is van az arra, úgyhogy Attilával elég hamar rájöttünk, hogy tájékozódásban jobb, ha rá hagyatkozunk… Szóval barangoltunk itt-ott. Utcák, terek, pubok, hidak, sikátorok, villamosok… Természetesen a Vörös lámpás negyed sem maradt ki a programból. Persze példamutatóan álltunk a kirakat túlsó oldalán álló hölgyek buja pillantásait… Hamar konstatáltuk, hogy igazak voltak a hírek, és a negyed tényleg egy templom köré épült, szóval elég nagy a hely szimbolikája…  Egyebet nem nagyon tudok erről írni, ezt tényleg látni kell! Mi mindenestre zsinórban 3 nap is benéztünk, ha már a közelben jártunk, de persze szigorúan szociológia kutatómunka címén…:) Kiváncsiak voltunk, hogy tényleg olyan sok-e a magyar prosti, illetve, hogy pl. reggel is megy-e a biznisz. Utóbbira a válasz nem, hiszen a délelőtti órákban nem nagyon volt élet, a magyar lányokat illetően pedig nem jutottunk semmire.  Érdekesség, hogy valószínűleg külön „zónák” vannak, ugyanis volt pár rész, ahol a 100 kilós néger macák ücsörögtek, máshol pedig a jóval „frissebb” europid társaik…  Egyébként semmi feltűnőt nem kell tenni efféle megfigyelések elvégzéshez, csak menni és szemlélődni… A dolgok csak úgy történnek… Aztán azon kapod magad, hogy egy kurva nyitja az ajtót és invitál a szobájába… Nem egy embert láttunk alkudozni a kirakatok előtt… Mókás jelenség, amikor valóságos falkák masíroznak szexéhes fejjel. A nagy többség azért – akárcsak mi:P – csak szimplán kiváncsi, hogy mégis mi ez az egész… Én azt mondom, hogy még a legkonzervatívabbak is nyugodtan tehetnek egy kört. Inkább vicces, mint megbotránkoztató – mi legalábbis végigpoénkodtuk. Persze a zsebtolvajokkal érdemes vigyázni… Szerencsére ilyen tapasztalatunk nem volt, de én jó pár emberből – a Vörös lámpás negyeden kívül is - kinéztem, hogy nem csak békés járókelő…

A Sphinx Hotelről annyit, hogy nagyon kellemesen teltek az estéink. Az árért cserébe kaptunk reggelit (félre is tettem mindig, amennyi kenyeret csak tudtam:P), wifit és persze egy korrekt szobát is. 8 ágyas szobák voltak, de semmi káosz… Rendezett és tiszta volt minden. Több szobatársunk is volt a négy nap alatt, de mindenki nagyon kedves volt. Fel sem merült pl., hogy a cuccainkat bármi baj éri. Persze esténként a plüssmaci helyett a táskámat szorongattam (benne a legfontosabb értékekkel), de még ezt sem lett volna muszáj, mert a közösségi helységben voltak széfek, ahova be lehetett tenni bármit. (Ezzel a lehetőséggel talán egyszer éltünk.) Kedvenc szobatársunknak közfelkiáltással az olasz Salvatore-t választottuk. Ő egy olyan 26 év körüli jóságos krapek. Esténként valószínűleg rendesen ízlelgette az amszterdami életet:) Szállóigévé vált híres elköszönése: „see you léteeeer”. Ezen kívül még nagy derültséget keltett, amikor kaptunk 4 új lány szobatársat, de közelebbi ismertségbe nem kerültünk velük. Általában elkerültük egymást, de annyira nem is sajnáltuk…

27-én reggel végül elhagytuk a Spinxet. Átmentünk Jorieke-hez, ugyanis a bőröndjeink 23-a óta nála voltak. Ez nagyon nagy segítség volt, mert a hotelben elég bajos lett volna a bőröndökkel babrálni. Szóval összeszedtünk a sátorfánkat és elmentünk a DeKey irodába, a végleges szállásunk kulcsaiért. Ebben Bence és Attila volt csak érdekelt. Végül ugyanis úgy határoztam, hogy nem fogadom el a DeKey méregdrága szobaajánlatát, hanem rizikózok. Ez annyit tesz, hogy megbeszéltük, hogy beköltözöm Attila szobájába „titokban”, ami mindkettőnk életét megkönnyíti, mert felezzük a lakbért, úgyhogy lesz pénzünk elemózsiára is… A necc csak annyi, hogy ezt elvileg nem lehet. Igyekszem fél évig kibekkelni… Szóval Ati és Bence megkapták a saját kulcsaikat aztán el is mentünk újdonsült otthonunkba, „Stavangerwegbe”, ami kb. 10 percre van busszal a központtól. Ez egy kollégium-szerű épület. Több ilyen blokk van egymás mellett, úgy becézik az egészet, hogy a „konténerek”. Mi ugyanabban a blokkban(épületben) lakunk, csak Bence szobája a földszinten van, Attila és én pedig az első emeleten leltünk a szobánkra. Egészen pontosan a 72-es szobára…  (reklám)

Sziasztok!

Napjaink egyik legcikibb jelenségének tartom az úgynevezett "blog-kultúrát". Mindenki blogol... Elég ódivatúnak érzem magam ahhoz, hogy nyugodt szívvel vessem meg a modern kommunikáció ilyesfajta vívmányát... Kevés jó blogra akadtam eddig, amelyik pedig tényleg izgalmas, azt egyszerűen nincs időm rendszeresen követni. Szóval normális körülmények között eszembe se jutna írogatni a mindennapjaimról.

Tény és való ugyanakkor, hogy kicsit fárasztó lenne mindenkinek megírni amszterdami kalandjaimat, úgyhogy a fokozódó nemzetközi nyomásra való tekintettel kénytelen vagyok mégis blogolásra adni a fejem...:) Praktikusságát magam sem vitatom... Hogy végül hányan fogjátok e sorokat olvasni azt nem tudom, de ha már vagyok olyan vakmerő, hogy belekezdek, akkor remélem ide tévedtek páran. Igyekszem viszonylag felhasználóbarát stílusban beszámolni az itt történtekről... Szóval lesz itt minden: holland életképek, szívszorító erasmus-os drámák, megdöbbentő életbölcsességek és még sok-sok egyéb érdekesség. (stay tuned!)