Már régóta nem írtam, úgyhogy ideje megtörni a csendet... Az előző bejegyzés alatti komment áradat is erre bíztat! (3 komment, ebből egy jómagam:D)
Szóval...Április közepén vendégünk volt. Réka nevű csoporttársunk kijött pár napra nyugati levegőt szívni... Busszal jött, es ha már igy alakult, kihozattam vele apu ősrégi, de felújított klasszikus gitárját. A gitár mellesleg tele volt tömve minden finomsággal, úgyhogy nem kicsit örültem neki... Réka egyébként Attilával lakott, én pedig ismét lementem Bencéhez.
Telt-múlt az idő, lassan elérkeztunk április hónap utolsó napjához: ez nem más, mint a Királynő napja (Queens day). Ilyenkor mindenki talpig narancssárgába kimegy az utcára bulizni. Amszterdam megőrül... Ilyen forgatagot még nem láttam... Akit érdekel az írja be jutyubra, és kedvére nézelődhet... Jómagam elég sok helyen megfordulaltam. Egyedül indultam be a Centralba, amikor egyszer csak azt hallottam, hogy valaki üvölti a nevemet... Nemsokára kiszúrta két ismerősömet, akik integtek egy hajóról, és mondták, hogy menjek már oda. Ezt a hajót direkt cserediákoknak szervezték, nade 40 euroért, szóval engem nem is érdekelt... De azért odamentem a hívószóra, gondoltam köszönök nekik. Aztán kiderült, hogy már több órája megy a hajó, szóval mostmár kb bárki felszállhat ingyen... Hát, abszolút nem terveztem, de felszálltam, ha már így adódott... Nagy poén volt, csak azt nem tudom, hogy a többiek, hogy bírtak 40 eurot fizetni érte... Mindenesetre én nagyon jól jártam. És még az italfogyasztás is ingyen volt...:D Ezután szinte egész délután Tapuwa nevű zimbabwei haverommal mászkáltunk, este pedig egy spontán palacsinta-partyn találtam magam. Jó a holland palacsinta...
Na ennyit áprilisról. Nagyon jó volt! Az időjárásról nem is beszélve... Konstans napsütés 4 hétig... Nagyon elvoltunk kényeztetve.
Ehhez képest a várva-várt május most borongós és hűvös... Nem is nagyon mozdultunk még ki. A hét közepén azért mégis: szerdán egy holland csoporttársunk invitálására Utrechtben töltöttük a napot. Nem is akármilyen napot: a Liberation Dayt. Elmentünk egy szabadtéri koncertre, aztán várost néztünk, söröztünk, pizzáztunk, este meg valami táncikálós partyban találtuk magunkat. A party után, körülbelül hajnali 3-kor jött a slusszpoén: egy bicikliárus tévedt elénk... Bencével egymásra néztünk, aztán pár pillanat múlva már röhögve nyugtáztuk, hogy vettünk egy biciklit és egy csomag sört 10 euroért. Hatalmas üzlet volt... Hozzátenném, hogy így már 6 biciklije van hármunknak... (Ugye alapból volt 3, később spontán vettünk egyet a centrumban potom 12 euroért, aztán Bence vett egyet, amikor a barátnője itt volt, most meg ugye itt az új szerzemény...) Két dolog motivált minket e gyűjtemény beszerzésében: egyrészt voltak/lesznek itt barátok, barátnők, akiknek jó, ha tudunkk adni valami bringát, amivel ingyen tudnak közlekedni, másfelől pedig bízunk benne, hogy a zsákmányokat jóval jobb áron tudjuk majd tovább passzolni. Kicsit illegálisak vagyunk, de remélem senki nem aggódik otthon...
Na de vissza Utrectbe! Szóval Bencével megvettük a buli után a bringát, aztán azzal próbáltuk meg elérni az Amszterdamba tartó, 3.08-as vonatot. Sajnos pont lekéstük... Előttünk csukódott az ajtó... Várhattunk egy órát... Jegyet is vettünk, de kedvezményes jegyet... 4.08-kor a következő vonat érkezésekor azonban kiderült, hogy mi bizony nem vagyunk jogosultak kedvezményre, és a bicaj miatt is kéne plusszban fizetni... Azt mondták a kallerek (akik inkább biztonsági őröknek tűntek...), hogyha gyorsan érvényes jegyeket veszünk, akkor még megvár a vonat... Bence visszarohant tehát újból jegyet váltani, én meg ott áltam a vonat ajtajában, reménykedve, hogy időben visszaér... Elkésett... A vonat szépen elment, én meg ugye nem tehettem sokat... Persze mondtam, hogy pillanatokon belül jön a haverom a jó jegyekkel, de nem vártak meg... Szóval ezt is buktuk...(Ezidőtájt egyébként 2 fiatal nőt is konkrétan lelöktek a vonatajtóból. Nekik is valami gond volt a jegyükkel, de ők csak azért is fel akartak valahogy jutni... Hát nem jött össze... Én persze tiszta szívből együtt tudtam érezni velük.)
Hajnali 4 múlt tehát, ott álltunk ketten, egy csomag sörrel, meg egy biciklivel... Vártunk még egy órát...Sőt csak felet, mert hirtelen jött egy vonat, fel is szálltunk rögtön, de kiderült, hogy még fél óra mire elindul... Örültünk a melegnek, szóval befészkeltük magunkat a hátsó kocsiba... Mivel végre senki nem gátolt a felszállásban (sehol a kallerek és a securitysek), ezért Bencével úgy határoztunk, hogy ennyi szerencsétlenség után mostmár csak azért sem fizetünk. Szóval visszarohantam és visszaváltottam a jegyeket...(Siker!).. Aztán visszaszáltam a vonatra és vártunk, hogy elinduljon. A jegy miatt nem izgultunk, mert úgy voltunk vele, hogy ha már fenn vagyunk a fedélzeten, akkor út közben úgy sem tudnak mit csinálni, meg egyébként is kimagyarázzuk... Szóval vártunk az indulásig, szundítottunk is egy jót... De 20 perc múlva egy kalauzra ébredtünk... A vonat még mindig nem indult, szóval mondta, hogy vagy lerohan valamelyikünk és vesz egy jegyet, vagy pedig pápá... Szóval Bence ismét visszarohant és végül megvette az normális jegyeket. (Nem voltak olcsók...) Szerencsére ezúttal visszaért időben, úgyhogy hála istennek visszatudtunk szállni... Negyed 6 tájban végre elindultunk HAZA... A többi nem érdekes... Aki tudta követni a történetet, annak gratulálni tudok:) Tanulság: éjszakai holland vonaton sehogy se próbálj bliccelni... (Napközben persze eddig mindig potyára vettük a jegyeket... Ez van.) Utólag azért vicces visszagondolni. Volt egy jó kis kiruccanós napunk, és még egy biciklit is szereztünk...
Ez volt szerdán. Azóta semmi különös nem történt. Jövő szerdán vizsgázunk, úgyhogy tanulás van... (Ja, és ismét Bencével lakom, mert Atinak megint itt a barátnője)
